Kagome hazatért a saját világába. Nagyon elfáradt, felment a szobájába és lefeküdt aludni az ágyába. Nagyon álmos volt így rögtön elaludt.

És álmodni kezdett :

Az álom

Kagome egy virágos réten találta magát, tele gyönyörű virágokkal, és a táj is csodálatos volt. Ott látta Shippot, Sangot, Mirokut és Inuyashát. Az elején minden olyan csodálatosnak tűnt, önfeledten pihentek a réten, hevertek a füvön és az eget kémlelték. Inuyasha és Kagome egymás mellett, mint ahogy mindig is szoktak. Sango és Miroku azonban kilesték, mit csinálnak. Kagome feküdt Inuyasha mellkasán és közben beszélgetek, sok minden eszükbe jutott, Naraku a vele dúló harcok. De leginkább az jutott mindkettőjük eszébe amit a szívükben éreztek e pillanatban, az a melegség amit csak akkor érez az ember h ha szerelmes. Boldogan nézték az eget, ám egyszer minden elsötétedett, apró gonosz szellemek jelent meg föllöttük. Inuyasha azonnal szörnyé változott, és rajta már Kagome se tudott segíteni. Inuyasha ölt, gyilkolt fosztogatott mindenkit, aki az útjába került. még Sangot és Mirokut is megsebesítette. Most jött Kagome, felé sétált, egyenes a szemébe nézett. És Kagome látta azt a szemet amit eddig még soha, azt a szemet ami tele van gyűlölettel, és rossz akarással . Inuyasha támadott, megsebezte Kagomet. Kagome futott be az erdőbe de Inuyaha elé került. Mikor bele nézett a szemébe, nem a megszokott nyugodt Inuyashát látta, hanem azt a gonosz teremtményt, akit eddig még soha nem vélt felfedezni Inuyaha személyiségébe. Kagomenek erősen vérzett a válla, ott ahol az előbb Inuyaha megkarmolta. Inuyasha körmei vérbe ágyazódtak, és semmit sem halott a lány szavaiból, csak az futotta át az agyát h ölni, ölni akar. Mindenkit, aki az útjába kerül. Kagome nem bírta tovább, elesett. Inuyasha oda ment fölé, készült h lecsapjon, ám de ekkor Kagome felébredt.

Azt vette észre h erősen, vérzik a jobb karja, az amelyiket álmában Inuyasha megsebezett, nem gondolta h ez most éppen miért történt, hanem ködszert keresett és ellátta a sebét. Után visszafeküdt aludni. Reggel azt vedte észre az ágyán h minden csupa vér, még most sem ált el a vérzés, úgy döntött gyorsan visszamegy Inuyasha világába. Fogta  a hátizsákját és rohant is a kúthoz Kaelde anyóhoz h kikérje a véleményét az esetről.

-Kaelde anyó segítsen – szolt hozzá fohászkodva Kagome

-Mi a baj lányom? –kérdezte az öreg papnő. Kagome szóról-szóra elmesélte a történetet az anyónak, de még az sem tudott rajta eligazodni. Nem értette h egy álom h lehet valóságos. talán valaki így akart üzenetet küldeni neki? Vagy talán valaki így akart megszabadulni a lánytól, h álmában ölni meg? Még ő sem tudta…

-Hm ez nagyon érdekes, mindenesetre egyelőre ellátom a sebedet, és majd utána meglátjuk mi lesz – szólt nyugodtan az anyó

-Rendben – válszolta Kagome, ellátták a sebet .

-Kagome, pihenj le – szolt hozzá az anyó és már készítette is az ágyat

-Minek? – kérdezte meglepődten a lány

-Biztos elfáradt pihenj csak le – Kagome azzal le is feküdt és azon nyomban elaludt

Az álom

Kagome egy sötét helyen találta magát. Be volt zárva, egy kis kamrába. Kiabált, de nem halotta senki, kiabált de még ő sem halotta a saját hangját. Pár perccel később Inuyasha jön be érte. Ránézett és nem látta az arcát, el volt takarva. Inuyasha megszorította azt a karját, amit megsebezett és kicibálta az udvarra. Ott volt Sango, Miroku, Shippou, Kirara mindenki, akit ismert és szeretett. De senkinek sem látta az arcát. Nem értette az egészet, szólt hozzájuk de nem figyeltek rá. Később aztán mindenki ránézett, az arcuk el volt takarva, és egyszer Inuyasha csak megszólal: - Égessük meg ! – és a többiek kórusba kiabálták utána. Ekkora meglátta Sesshoumarut, aki higgadtan ésnyugodt vérrel nézte az eseményeket. De valami megváltozott, a szeme nem szellem szem volt, hanem olyan mint egy halandóé. Tele érzéssel és nyugalommal. Sesshoumaru előkapta kardját, és lesújtott vele, ekkor Inuyasha is vissza változott, és nem értett semmit az egészből. Sesshoumaru felé igyekezett, ekkora Kagome felriadt álmából, és a nyakához kapott.

Nem nyitotta még ki a szemét, de érezte h valaki szorongatja a nyakát.

-Ki vagy ? –kérdezte

-Az álmadiért jöttem – felelt az ismeretlen hang

-Milyen álmaimért?

-Te megálmodod a múltat, a jövőt, és a jelent – szólt – És nekem kell ez a képesség – kiabált hangosan rá az ismeretlen. Kagome kinyitotta a szemét, látta az ismeretlen szemét, de az arcát eltakarta egy kendővel.

-Nem adom az álmaimat – válaszolt hangosan a lány , és gyorsan kiszabadult az ismeretlen karmaiból.

-Te lány – a nő a kezéhez kapott. Kagome értelmetlenül nézete.

-Megégetted a kezem ! Ezt még megbánod! –kiabált a nő. Kagome elővette a nyílvesszőit és gyorsan kilőtt egyet az ismeretlen felé .

-Most véged ! –kiabált. Azonban a nő megszökött és elment

-Találkozunk még kislány – kiabálta vissza

Kagome értelmetlenül nézett le a földre és várta h valami történjen, de nem történt semmi. Ám ekkor bejött Inuyasha.

-Inuyasha,  segítened kell, itt volt egy nő és… - de abba hagyta

-Kagome mi baj? Mond mit akart tőled az a nő? -kérdezte megijedve

-Nem tudom – Kagome persze hazudott, de nem akarta elmondani Inuyashának az igazat, úgy gondolta h ez nem tartozik rá.

-Keh, ez Sesshoumaru szaga – és azzal fogta magát és ki szaladt a kunyhóból. Kagome utána szaladt. Mikor kiért meglátta ő is Sesshoumarut.

-Sesshoumaru mit akarsz te itt ? –kérdezte Inuyasha

-Semit te korcs, nem rád tartozik! Nem hozzád jöttem. – válaszolta hideg vérrel Sesshoumaru, és Kagomera nézett.

-Keh, akkor kit keresel és mit akarsz tőle?

-Kagomehoz jöttem, és csak rám tartozik te nyamvadék. – Azzal oda fordult Kagomehoz, és megindult feléje. Inuyasha Kagome elé ugrott, de a lány egy mozdulattal eltolta maga elől. Inuyasha nagyon meglepődött, nem tudta h mit higgyen.

-Sesshoumaru…. gyere velem – szólt a lány. Avval Sesshoumaru ment vele. Sétáltak hosszasan, és némán, mire egyszer csak megszólalt Kagome

-Nos, mondd, mit akarsz tőlem – de Kagome tudta h most jó szándékkal van itt, és semmi rosszat nem akar.

-Kagome, hallom te megálmodod a jövőt. – mondta Sesshoumaru – Nos arra lennék kíváncsi h velem kapcsolatban mit álmodtál

-Hm honnan tudod h veled is álmodtam ? –kérdezte tünődve a lány

-Mert nem tudom hogyan, de megéreztem, megérztem – válaszolt

-Hm el tudnád mondani mit is éreztél pontosan? –szólt Kagome

-Valami melegséget a szívemben,  egy meleg érzést amit eddig még soha nem éreztem. – felelt a szellem.

-Nos elmondom…… - kezdett bele a lány, és azzal elmondta az álmát Sesshoumarunak.

-Nem gondoltam volna, h valamikor én neked fogok segíteni, és annak a nyamvadéknak… annak a korcsnak. –jelentette ki Sesshoumaru. Azzal fel állt és elindult az erdő felé.

-Sesshoumaru kérlek várj…. – szólt halkan Kagome – kérlek ne akard megváltoztatni a jövőt… mert akkor Inuyasha örökké szörnyeteg lesz, és azt nem bírom elviselni. – jelentette ki szomorúan Kagome, s könnyek jelentek meg a szemébe. Ám ekkor Sesshoumaru vissza lépett és átölelte a lányt, s halkan belesúgta a fülébe:

-Ne aggódj, soha nem fogom megváltoztatni a jövőt. – de még mindig ölelte Kagomet, érezte h Kagome remeg, és nem vitte rá a lélek h elengedje. Kagome érezte Sesshoumaru szívdobogását, érezte h Sesshoumaru megváltozott, tele lett érzéssel, úgy ahogyan az álmában. S elengedte, és elindult vissza Jakenhez és Rinhez.

-Sesshoumaru…… köszönöm – szólt csillogó szemmel a lány. De Sesshoumaru ment tovább. Kagome is fogta magát és indult vissza a többiekhez, de még mindig nem tudta elhinni, ami vele történt, Sesshoumaru emberi érzésekkel…. ez lehetetlen…. gondolta magában.

-Nah mi történt Kagome? –kérdezte Sango

-Semmi, beszélgettünk – mosolygott a lány, de magában még mindig meg volt ijedve.

-Nem csinált veled semmit? –kérdezte Miroku

-Nem, nagyon rendes volt. –jelentette ki a lány.

-Akkor jó, mert Inuyashát már alig lehetett lefogni, h ne menjen utánatok – mosolygott Sango

-Jaj, azért kösz h megpróbáltátok – és avval fogta magát Kagome és bement a kunyhóba. Mindenki értetlenül nézett, de nem szóltak. Kagome összeszedte a cuccát és indult a kúthoz. Amikor bele akart ugrani Sesshoumaru megállította.

-Hova akarsz te menni? –kérdezte érthetetlenül

-Ő te figyeltél engem? – kérdezte meglepődve

-Igen, már h ha nem baj – szólt halkan

-Nem – mosolygott Kagome

-Nos h ha mész valahová veled megyek, vigyázok rád – szólt Sesshoumaru

-Eh, nem kell köszi tudok magamra vigyázni – felelte Kagome

-Tudom… de arra kértél ne változtassak a jövőn, és nem is akarom megtenni.

-Értem, akkor velem jöhetsz – mosolygott – de nemsokára jövünk majd vissza , csak dolgozatot írok.. és tanulnom kell rá – mondta a lány

-Nem baj, menjünk – és avval beleugrottak a kútba, Sesshoumaru átölelte Kagomet, ne h baja essen, mivel nem akarta megváltoztatni a jövőt. Megérkeztek Kagome világába, Sesshoumaru nagyon meglepődött, h ez a világ milyen ocsmány, és koszos.

-Kagome, most merre? –kérdezte Sesshuomaru amikor kisegítette Kagomet a kútból.

-Gyere csak utánam – szólt kedvesen a lány. De egyben meg volt lepődve, Sesshoumaru teljesen más lett, nem olyan ellenséges, mint amilyen még oda át volt, és most nem is akarja megölni, és saját magától jött ide vele…. Ez lenyűgöző, nagyon meg volt lepődve. Benyitottak a házba, és azonnal ott teremt Kagome nagyapja

-Kislányom, ki ez a kedves fiú? –kérdezte

-Jaj nagyapa, ő Sesshoumaru…. de hagyjad…. majd felkísérem… most egy ideig itt lesz velem, mert segíteni fog a történelemben. – szólt oda Kagome édesanyjához, és az öccséhez.

-Gyere Sesshoumaru – s azzal megfogta a kezét és ment vele fel a lépcsőn – Nos hol legyen az ágyad? – kérdezte – Alszol az én szobámban, vagy alszol a szomszéd szobában?

-Hm inkább alszom itt, hogy ne essen semmi bajod – szólt

-Hm okés, leterítsek valami plédet vagy így jó lesz?

-Jó lesz így, már megszoktam.

-Rendben, nos én elmegyek fürdeni, meg hajat mosok, mindjárt jövök

-Ok – és azzal kinézett az ablakon, nagyon meg volt lepődve, amikor meglátta az udvar, nem gondolta volna, hogy Kagomejék még mindig megpróbálnak a természet között élni. Nem tudja hogyan, de valamilyen módon sikerült kinyitnia az ablakot, és felmászott a tetőre. Nézelődött, nem tetszett neki ez a világ, túl vad volt az ő világához képest. De Kagome már meg is érkezett.

-Sesshoumaru merre vagy? –és oda szaladt az ablakhoz, és kinézett

-Itt vagyok – szólt a tetőről. – Gyere fel, mutatok valamit.

-De én nem tudok felmászni….. – szólt szomorúan Kagome. Ám ekkor Sesshoumaru elkapta és felemelte a tetőre.

-Oh köszönöm – szólt

-Nézd, ezt a mi világunkban is lehet látni. – és a hold felé mutatott.

-A hold…..hm olyan gyönyörű nem? – kérdezte mosolyogva.

-Hát nem is tudom…. – jelentette ki.

-Olyan hideg van nem? –kérdezte Kagome, és abban a pillanatban vacogni kezdett.

-Nincs hideg, de ne is csodálkozz, mert vizes fejjel jó hogy fázol – mondta – Gyere közelebb – és magához húzta Kagomet, és átölelte

-Köszi –mondta és nézték tovább a holdat. Körübelül húsz percig néma csöndben voltak, utána Kagome megszólalt

-Nah menjünk be, mert már eleget ültünk itt kint – és avval segített neki Sesshoumaru bemászni az ablakon – Köszönöm h segítettél Sesshoumaru, de most szerintem feküdjünk le aludni mert holnap nehéz napom lesz – szólt Kagome

-Rendben, jóéjszakát – és leült Kagome ágya mellé.

Kagome elaludt, de most kivételesen nem álmodott semmit. Reggel Kagome gyorsan felébredt, és elkezdett összepakolni, és öltözködni. De akkor vette észre h Sesshoumaru ott állt az ajtóba. Picit elvörösödött, de gyorsan elfordult. És Sesshoumaru gyorsan lement, és leült a nappaliba. Kagome összesedte magát és gyorsan leszaladt.

-Nos nekem mennem kell iskolába, majd délután jövök, sietek haza – szólt és avval elszaladt az iskolába. Kicsöngettek Kagome már rohant is haza Sesshoumaruhoz, és azért mert már hiányoztak neki a barátai.

-Haza értem, Sesshoumaru gyere mennünk kell vissza – szólt és már fel is kapta a cuccait.

-Rendben, gyere menjünk. – és felkapta Kagomet az ölébe, és szaladt is vele a kúthoz.

-Sesshou….. mit csinálsz??? – kérdezte meglepődten

-Elviszlek a kúthoz, baj?

-Neeeem…. Nemmmm baj, csak rakj le zavarba hozol. – szólt picit pirultan, de már Sesshoumaru beleugrott vele a kútba, és mire észbe kapott már kint is voltak a kútból és a középkori japán köszöntött rájuk.

-Nos keressük meg a többieket – mondta – Érdez a szagukat ? –kérdezte Kagome

-Igen…. de…. – és ebben a pillanatban már le is ütötték Sesshoumarut. Kagome Inuyashát vélte felfedezni a támadóban, de nem volt benne biztos mert ő azonnal összesett.

Később, amikor felébredt egy sötét szobában találta magát, ahol se megmozdulni nem tudott, se beszélni. Mi történik velem? kérdezte magában. De rájött, ez az álmára emlékeztette, de ebben a pillanatban be is lépett Inuyasha. Csak a szeme látszott ki, az arca el volt takarva. Megfogta Kagomet és kivitte az udvarra. Kagome meglátta Sangot és Mirokut, de már tudta, ők is átváltoztak.

-Sango….. Miroku…… -suttogta halkan.

-Égessük meg! –kiabált Inuyasha. De Kagome már tudta mi lesz jött Sesshoumaru és megmentette. Inuyaha és a többiek is visszaváltoztak. Kagome oda szaladt Inuyashához és nyomott egy puszit az arcára.

-jól vagy Inuyasha? – kérdezte tőle

-Kagome… ugye nem bántottalak? – kérdezte megijedve

-Nem nyugodj meg.. nem csináltál semmit.

-Sesshoumaru köszönöm – mondta – kérlek ezt fogadd el – és neki is adott egy puszit az arcára

-Kagome….. – esett le az álla Sesshoumarunak – Ezt miért?

-Azért mert segítettél nekem – mondta mosolyogva

-Nincsmit, de akkor te is fogadd el ezt – és megölelte a lányt, és nem akarta elengedni. A fülébe súgta – Kagome sohase feledd te egy csodálatos teremtés vagy, és veled senki nem érhet fel, még egy igazi szellem sem – mondta és közben adott neki egy puszit.

-Keh Sesshoumaru….. Te…… áruló……. –mondta Inuyasha, és féltékenységi rohamot rendezett.

-Inuyasha fekszik. –szólt Kagome

-Keh Kagome…. megbánod még….

-Sesshoumaru kérlek most menj, majd elintézem én Inuyashát – mondta Kagome és kacsintott egyet. Sesshoumaru értette a jelzést, és avval fogta magát és elment. Kagome odaszaladt Sangohoz, és Mirokuhoz. beszélgetett velük, és lelógatott fejjel elsétált. Inuyasha nem értette mi baja, van, de Sango igen.

-Inuyasha…. össze van zavarodva… szerintem most hagyd egy picit békén.

-De miért????? –kérdezte aggódva

-Inuyasha…… férfi vagy nem értheted….. nem tudja mit akar…. kérlek hagyd picit – mondta Sango

-Hát rendben, ma estig kap időt.

És Inuyasha is elsétált, sétált addig amíg csak be nem esteledett. De közben végig Kagome járt az eszébe. Kagome aki segített neki, és aki nem rég még mindent feláldozott volna miatta…. de most lehet h Sesshoumarut választja… és akkor ő abba belehal. De meglátta Kagomet, a holdalt fürkészte.

-Kagome….

-Inuyasha gyere ide kérlek…. – és megfogta a kezét.

-Nézd meg a holdat, mit látsz? Mondd el nekem kérlek! – és nézte tovább

-Hát nem tudom, de ez valami meleg érzés, amit csak akkor érzek amikor veled vagyok Kagome – szólt szomorúan – És sajnos többet ezt az érzést nem érezhetem, tudom el kell menned, hát menj, elengedlek.

-Inuyasha…. megértelek….. bennem is egy ilyen meleg érzés van amikor veled vagyok, és soha nem akarlak elhagyni soha! – és kikönnyezett – Mert ha többet nem látnálak rossz, lenne

sőt nagyon rossz. – és lenézett a földre, lehullajtott egy könnycseppet. Inuyasha fel emelte az állát, és letörölte a könnyeit. Átölelte és ezt mondta:

-Soha ne hagyj el kérlek – és neki is kikönnyezett a szeme.

-Nem foglak, de te se engem – és mosolygott egyet.

-Nem foglak. – És azzal magához szorította a lányt, és megcsókolta.

THE END