Egy szál a jövőből

1.     rész

Kagome és Inuyasha épp a tóparton sétáltak, amikor sírást hallottak nem messze tőlük. Azonnal oda rohantak, és megnézték mi is az. Ám nagyon meglepődtek, amikor egy kisbabát láttak meg, egyikük sem számított a kis jövevényre. Kagome karjába kapta a kicsit és megnyugtatta.

-Inuyasha mit csináljunk vele?

-Nem tudom, gyere, mutassuk meg a többieknek – szólt és elindultak. Mentek, amíg oda nem értek Sangohoz és Mirokuhoz, akik egy fa alatt hűsöltek abban az iszonyatos hőségben.

-Mi ez? –kérdezte meglepődve Miroku.

-Egy kisbaba, nem látod? –vágta oda neki Sango

-De látom, de honnan van? Csak nem a tiétek? –kérdezte és Inuyashára nézett – Hát nem gondoltam volna, h ezt rejtegetitek előlünk… az rendben van h furán viselkedtek…de egy gyerek az már felháborító.

-De nem a miénk – fakadt ki magából Inuyasha – találtuk a tóparton…és úgy gondoltuk elhozzuk, ne maradjon ott szegény – és rácsapott egyet Miroku hátára, aki majdnem megfulladt az ütéstől.

-Kagome gyere keressünk neki valami ruhát a faluban, hátha valaki kölcsön tud adni nekünk egy kis időre. – szólt Sango

-Rendben, meg akkor tejet is kérjünk a picinek, meg takarót…ne hogy szegény megfázzon. – és avval már el is indultak, magukra hagyták Inuyashát és Mirokut. Kagome és Sango bementek minden házba, kérdezősködtek, de gyerek ruhát nem kaptak, csak takarót és tejet. Ám egy ház még hátra volt, ott egy öreg nő lakott, aki nagyon elviselhetetlennek bizonyult már az első pillanatban is.

-Jó napot anyó, szeretnék kérdezni h nincs-e egy kis teje, vagy takarója, esetleg gyerek ruhája ennek a picinek? –kérdezte Sango

-Eh? Ennek? Gyertek be – és avval megfordult és bement a házba. Sango és Kagome egymásra néztek és követték az öreg hölgyet. Aki nemsokára egy köteg baby ruhát vett elő, és még tejet is adott nekik.

-Tessék, talán ez elég lesz. – mondta, és kérdezősködni kezdett – Tiéd ez a gyermek?- szólt oda Kagomenak.

-Nem, a tóparton találtam – szólt a lány.

-Hm, nem tudtok róla semmi egyebet, semmi nem volt mellette ? – kérdezte kíváncsian

-Nem semmi, még egy levél sem…- mondta fejét csóválva Kagome

-Értem, nos akkor vigyázzatok rá.…sok szerencsét, mert még szükségetek lehet rá – mondta az anyó.

-Miért? Mi baj evvel az ártatlan gyermekkel? –kérdezte Sango

-Semmi baj vele, de vigyázzatok, minden gyermekre vigyázni kell, s ő rá főleg, de ne kérdezzetek semmit, most menjetek, és ezt a picit óvjátok meg minden bajtól. – és avval kiküldte őket a házból.

-Kagome miről beszélt ez a nő? –kérdezte értetlenül Sango

-Nem tudom… de menjünk vissza a fiúkhoz, mert már biztos idegesek – és avval vissza mentek a nagy fához. Mikor oda értek Inuyasha és Miroku már a vacsorát készítették, mikor megérkeztek Kagomejék Miroku rögtön szóvá tette

-Inuyasha soha nem bír semmit megcsinálni, olyan makacs, h még a halakat is nekem kellett kifogni. – panaszkodott Miroku.

-Jajj Miroku kérlek, ne csináld – szólt rá Sango, aki fáradtan leült a tűz mellé.

-Télleg hol van Inuyasha? –kérdezte Kagome

-Nem tudom, nem rég még itt volt… de most már sehol sem találom. –válaszolta Miroku aki éppen a halakat tűzte fel a botokra, h finom ropogosra süljenek.

-Hm nem baj, én most sétálok egyet a picivel, meg kell nyugtatnom, már megint felsírt szegény. –mondta Kagome

-Rendben, de siess vissza, h mire kész a vacsora mindenki ehessen. – szólt Sango

-Okés – és avval fogta magát Kagome és elment sétálni egyet. Vissza sétált a tóhoz, oda ahol a picit találták. Nézte, hátha van ott valami, amiről megtudja kié a gyermek, de nem talált semmit. Ám ekkor hatalmas fényesség töltötte el az eget, és megjelent egy lány, kb olyan idős lehetett mint Kagome.

-Te ki vagy ? –kérdezte Kagome

-Én a tótündére vagyok, és rád bízom ezt a gyermeket, már sok ideje figyellek téged, és te megfelelő édesanyja leszel. Alapos munkát végeztem, és rájöttem h nálad van a legjobb helye, mert te vigyázni fogsz rá. – mondta

-De nem mert nekem az égkő szilánkokat kell megkeresnem, nem érek rá egy gyerekkel foglalkozni – szólt dühösen Kagome, de ekkor a gyerek elkezdett sírni, és Kagome csitítgatni kezdte.

-Látod, te vagy neki a megfelelő édesanya, rád bízom vigyázz rá kérlek, és h ha eljött az ideje megtudod ki ő és miért rád lett bízva. – ekkor eltűnt , olyan gyorsan ahogy jött, és Kagome csak állt és nézett maga elé. Minek nekem gyerek? Minek nekem plusz felelősség.. Mikor néha még a magam életére sem tudok vigyázni, és most az övére is én vigyázzak? Gondolta magában a lány. De zajokat halott az erdő felöl, megfordult és Inuyashával találta magát szemben, aki mit sem sejtett az előbb történtektől.

-Mi baj Kagome? Mit keresel te itt? –kérdezte Inuyasha

-Semmit, csak megnéztem h nincs-e itt valami nyom, amiből kilehetne indulni kié is ez a gyermek. – szólt Kagome

-Hm értelek, de meg kell hagyni nagyon jól áll neked ez az anya szerep. – mondta Inuyasha és átölelte a lányt.

-Köszönöm szépen, de meg kell keresni a szüleit, nem vigyázhatok rá én életem végéig – és lehajtotta a fejét.

-Igen, elmegyünk a legközelebbi faluba és megkeressük a szüleit, de h ha nem találjuk meg, akkor rá bízzuk valakire. – mondta Inuyasha

-Igen, de most menjünk vissza Sanghoz és Mirokuhoz, már biztos várnak minket – mondta Kagome és azt gondolta magában h úgy lesz a legjobb, ahogy Inuyasha mondta, rá bízzák valakire a gyermeket, arra, aki szereti, és fel tudja nevelni.

Mikor már vissza értek Sango és Miroku már megették részüket a halból.

-Látom késtetek – vette oda Miroku Inuyashának.

-Igen, sétáltunk egyet – mondta durcásan Inuyasha

-Gyertek egyetek – szólt Sango

-Rendben – mondta Inuyasha aki le is ült , de Kagome meg csak ott állt, és nézett maga elé, mint aki nem tudja h hol van.

-Kagome mi a baj? –kérdezte Sango

-Nem kérdek enni, elmegyek lefektetem a picit, és én is alszom egyet, nagyon kifáradtam ma – mondta Kagome

-Rendben – szólt Sango, és a többiek felé fordult. Kagome elment, elővette a takarókat, és a hálózsákátBearta a kicsit és rárakta a hálózsákra, h jó helye legyen, és h ne fázzon. Kagome elő vett egy takarót, és ő így a földön aludt, de álmában átölelte a gyermeket. Mikor Inuyasha befejezte a vacsorát, oda ment Kagomehoz, de addigra a lány aludt, oda hajolt hozzá látta h a kemény földön alszik. Átölelte és az ölébe fektette, de akkor észre vette h a pici is ott van, megfogta és őt meg Kagome ölébe fektette, és mindannyian aludtak.

-Sango gyere ide – szólt Miroku aki meglátta Inuyahát és a lányt.

-hm? –kérdezte Sango

-Ezt nézd meg! – kacsintott egyet Miroku – Nézd meg milyen szép pár – mondta és elment

-Igen igazad van, sőt még a gyermek is jól áll nekik – mosolygott Sango – de az a gyermek csak Kagomenál tud megmaradni, ma a kezembe akartam venni, és ahogy elvettem Kagometől rögtön sírni kezdett, és csak Kagome tudta megnyugtatni…- mondta Sango.

-kötik hozzá, biztos azt érzi h ő az édesanyja – mondta Miroku

-Igen lehet – szólt Sango – de most már aludjunk, mert fáradt vagyok – és avval el is aludtak. Másnap reggel korán felkeltek, mikor Kagome meglátta h hol fekszik megilyedt, de nem mozdult meg, nézte a kisbabát aki édesen aludt az ölében. Inuyasha is felébredt pár perc múlva.

-Jó reggelt Kagome, h aludtál?

-Szia, köszönöm jól, és te?

-Én is, a kicsi hogy van? –kérdezte aggódva Inuyasha és ránézett a kisbabára.

-Jól, jól aludt és egyszer sem ébredt fel hála az égnek. – szólt Kagome , de abban a pillanatban a kisbaba elkezdett sírni. – Biztos éhes, megetetem – és avval elővette a tejet amit kaptak , enni adott a kisbabának.

-Hm de aranyosak vagytok így együtt, de el kell indulnunk, meg kell keresni az édesanyját.

-Rendben… de… én nem akarom vissza adni ezt a kisbabát… - mondta Kagome , de persze hazugság volt… arra a nőre gondolt akivel találkozott. – Én meg akarom tartani…

-De Kagome… ez egy ismeretlen gyerek…nem a tiéd… - válaszolt ingerülten Inuyasha

-Ki mondta h nem az enyém? –kérdezte Kagome , de persze ezt rögtön megisbánta

-Eh , akkor tartsd meg … - és rögtön elfutott onnan , azt hidte Kagome a kisbaba anyja , de tévedett …. Kagome szomorúan fogta magát és elsétált, gondolkodott miért mondta azt miért csúszott ki a száján az amit gondolt, főleg h ez az egyik leglehetetlenebb dolog a világon…ő nem lehet az anyja…de már késő volt…Inuyasha megharagudott rá .

-Sango haza kell mennem, itt a kisbaba vigyáz, rá kérlek – szólt Kagome , és oda adta Sangonak a babát, és fogta magát elment a kúthoz. Sango nagyon meglepődött, de a kisbaba azonnal fel kelt és sírni kezdett.

-Jaj kicsi ne sírj, itt vagyunk, vigyázunk rád Miroku bácsival – de a baba nem akart megnyugodni. Kagome már messze volt, már a szobájában ült, és gondolkozott.

-Most nem birok tanulni, lefekszem aludni. – és lefeküdt, a kisbaba közben megnyugodott és elaludt, ám álmában Kagome házában járt, és mi történt, reggel mikor Kagome felébredt észre vette h a kisbaba, ott fekszik mellette.

-Te h kerülsz ide? – kérdezte a babától, aki csak mosolygott és gagyogott.

-Kagome elkésel az iskolából – szólt fel anyukája

-Rendben anya , készülök már – mondta – Hm hogy tüntesselek el, hogy a többiek ne vegyenek téged észre? – kérdezte a csöppségtől – Jo kérdés mi? Sehogy nem tudlak…

-Kagome , mi ez a kezedbe ? –közbe benyitott édesanyja

-Anya ez egy kisbaba , nem az enyém , tegnap találtuk , ott hagyták az egyik fa mellett… - mondta.

-Oh szegény, add ide – és ki vette lánya kezéből – Úgy látom tetszek neki – szólt Kagome anyukája.

-Igen , én is úgy látom, még senkivel sem akart megmaradni ennyire jól – mondta mosolyogva Kagome .

-Igen csak veled tudott megmaradni, de sebaj ma elmegyünk és vásárolunk neki, ugye ugye kicsi pici baba – és mosolygott

-Látom nagyon, tetszik neked ez a baba – szólt Kagome.

-Igen, nagyon aranyos – mondta – de mi el is megyünk, jó napod legyen kicsim szija – mondta és elment

-Pápá anya – mondta és ő is elindult az iskolába.

Vége a napnak, Kagome hazaért, és meglátta édesanyját a picivel , aki a legszebb ruhába volt felöltöztetve és a legjobb játékai voltak. Édesanyja még egy mózeskosarat is vett neki amibe ellehet.

-Anya ennyi mindent minek? – kérdezte Kagome

-Jaj kicsim, mindent meg kell adni neki, h szeressen nálunk. – mondta Kagome anyja

-Értelek, nah felmegyek tanulok – mondta.

-Rendben, de várjál a kicsit nem viszed? – kérdezte.

-Majd később hozd fel, most tanulnom kell.

-Okés, szia

Kagome felment a lépcsőn benyitott a szobájába, és leült az ágya mellé. Gondolkodott, nem tudta kiverni a fejéből Inuyashát, nem akart vissza menni de vissza kellett a kicsit vissza kell, vinni ahhoz a nőhöz.

Eközben Miroku és Sango a picit keresték, de sehol nem találták. Sango nagyon megijedt, nagyon félt h Kagome lefogja szidni, de ő nem tudta h a kicsi átkerült a másik világba. És h Kagomenál van. Inuyasha épp sétált vissza a többiekhez, és abban reménykedett h Kagome majd elérohan és hozzábújik, de nem így történt. Kagome nem volt sehol, de Miroku szaladt felé.

-Inuyasha nem láttad a kisbabát? –kérdzte

-Nem, miért?

-Eltűnt, sehol nem találjuk, félünk h valaki elvitte vagy nem is tudom mi lett vele…- mondta

-De nem Kagomeval van? –kérdezte

-Nem, Kagome haza ment, és itt hagyta h vigyázzunk rá amíg ő otthon van, de reggel óta nem találjuk, este valahogyan eltűnt –mondta

-Értem, mindenhol kerestétek már?

-Igen… még az erdőben is.

-Akkor még egyszer meg kell nézni mindenhol, én szólok Kagomenak. – mondta és már szaladt is a kút felé.

Mikor beleugrott, és oda jutott Kagome világába, nagyon meglepődött, mert Kagome és a kisbaba ott állt előtte, épp akartam vissza menni.

-Kagome, hogy hogy nálad van a kisbaba? – kérdezte meglepődve.

-Nem tudom, ma reggel ide került az ágyamba…nem tudom hogyan de itt volt… - mondta

-Értem, gyere menjünk vissza Sango és Miorku már mindenhol keresik a picit.

-Menjünk – bólintott Kagome és bele ugrottak a kútba, de most Inuyasha nem karolta át ahogy ilyenkor mindig is szokta, csak ott volt mellette, de ez Kagomenak rosszul esett. Ám vissza tértek a középkori japánban.