A szerelem ösvényei

Kagome és Inuyasha magukra maradtak. Együtt és senki sem zavarja őket. Kagome a csillagokat kémlelete, míg Inuyasha Kagome-ban gyönyörködött. Inuyasha meglepően figyelte, amit eddig még nem vett észre, Kagome Sesshoumaru elleni harcban megsebesült. Egy kisebb karcolás volt az arcán. Inuyasha megszólal:

-Kagome mi az a karcolás az arcodon?

-Semmi, csak megkarcolta egy faág, amikor Sesshoumarut üldöztük.

De Inuyasha tudta az igazat, az nem karcolás, hanem Sesshoumaru karmolta meg Kagome-t .

De Inuyasha nem aggódott tovább belátta h semmi veszély, sincs, a seb nem fertőződött el.

-Ah késő van, feküdjünk le – mondta Kagome

De Inuyasának még nem volt kedve lefeküdni…

-Kagome gyere velem –szolalt meg

Kagome nem hit a fülének, rögtön Inuyasha nyomába eredt, késő este volt és ők ketten sétáltak a tóparton. Mikor egyszer Inuyasha így szolt Kagome-hoz :

-Kagome , nézz fel !

Inuyasha megmutatta neki azt a helyet, ahol még jobban és szebben lehet látni a csillagokat. De mire Kagome felészlelt már Inyasha karjaiban találta magát

-Kagome tudom h Sesshoumaru okozta a sérülésed nem egy faág…

-Igaz. De attól féltem h ha elmondom akkor megint haza akarsz küldeni , és nem akartam tőled távol lenni egy percig sem.

Inuyasha mégjobban magához húzta Kagome-t , és még sok-sok percig álltak így , mire Inuyasha megszólal :

-Kagome… én… én…

De nem jött ki hang a torkán. De Kagome már tudta h ez mit jelent és megfogta Inuyasha kezét. S erre Inuyasha kimondta, kimondta azt, amit már mindketten tudtak, érezték… de még egyikőjük sem mondta ki soha.

-Szeretlek!

S ekkor Inuyasha elkapta Kagome-t és megcsókolta, mindketten élvezték egymás közelségét, s arra gondoltak bárcsak ne érne véget soha ez a pillanat.

-Inuyasha… de tudod nekem vissza, kell mennem… ha összegyűjtöttük az összes égkő szilánkot, akkor nekem már nincs itt keresni valóm…

Ám ekkor hatalmas csönd lett és mindketten maguk elé néztek mire Inuyasha így felelt:

-Akkor nem engedlek haza, örökre itt maradsz velem! Soha többé el nem engedlek magam mellől még egy percre sem! Kagome szemeiből hullottak a könnyek, nem is hitte el h ezt Inyuasha mondja neki az a félig szellem félig ember teremtmény, akiről nem rég még meggyőződésül hitte h nem is jó, hanem gonosz. De be kellett látnia, Inyuasha megváltozott, s Kagome változtatta meg.

-Inuyasha ha kell örökre, itt maradok veled!

Inuyasha erre nagyon boldogan feltekintett Kagome-ra és még egyszer megcsókolta. Közben elaludt a tűz és visszamentek lefeküdni aludni. De nem külön aludtak, hanem együtt, és vigyáztak egymásra, h egyikkőjüknek se essen baja.Másnap reggel útra keltek és találkoztak Snagoékkal akik, már alig bírták kivárni , h hol lehetnek.

-Sziasztok!-szólt Sango Kagome-hoz

De azzonal csöndbe is maradt, amikor meglátta, amit már mindenki látott, Kagome és Inuyasha fogták egymás kezét és úgy sétáltak feléjük. Mindkettőjükről sugárzott a boldogság, és Miroku és Sango már sejtették mi történt közöttük még is, rákérdeztek:

-Mi történt veletek? –kérdezték egyszerre.

-Semmi. Mit szólnátok, ha Kaogme örökre velünk maradna? –tette fel a kérdést Inuyasha.

A többiek meglepődve figyeltek és Shippo azonnal rávágta h rendben, nagyon örülnénk, a többiek mégis meghökkentek. Mi történhetett közöttük, ami ennyire összehozta őket? Ám bár sejteni már sejtették… de picit még is megijedtek a dologtól. De végül is egyhangúan válaszolták :

-Nagyon jó lenne!

Kagome és Inyuasha egymásra tekintettek és mentek előre, a többiek követték őket. Eközben Miroku és Sango le-lemaradoztak… amíg egyszer így szólaltak meg:

-Be kell jelentenünk valamit…

Mindenki ijedten nézett hátra.

-Mit?- kérdezte Kagome.

-Sango és én… nos, h is mondjam… összekötjük életünket!

-Miii?

Mindenki hirtelen rájuk vetette tekintetét, ám de magukban mégis örültek a dolgoknak, mivel köztudott volt Sango és Miroku is szeretik egymást a kezdetek-kezdete óta… csak féltek bevallani érzelmeiket!

-Nos nekünk is el kell mondanunk valami t.-jelentette be Kagome.

-Mit? –kérdezték közösen

-Kagome azért marad itt velünk… mert bevallottam neki, h szeretem-válaszolta Inuyasha.

Kagome bólintott. A többieknek most már világossá vált minden, minden egyes apró részlet

Ami Inuyasha és Kagome között. Mentek tovább az úton, amikor egy faluba értek. A falu kihalt volt, Inuyasha a friss vér szagát érezte. De nem akarta ok nélkül ilyezgetni a többieket. De hirtelen zajt halottak az egyik házból. Miroku és Inuyasha beszaladtak ,de nem akarták, h Kagome-nak és Sango-nak baja essék ,így tehát ők kinn maradtak Shippoval .Pár percel később nagyobb zajokat hallottak ,így ők is beszaladtak Kiraraval együtt.Amikor beléptek hirtelen megrémültek Miroku a földön hevert ,Inuyasha pedig a szörny karmaiból próbált kiszabadulni.

-Inuyasha!- kiabálta Kagome

Sango nem szolalt, de ő rögtön oda szaladt Mirokuhoz és az ölébe fektette, s így szolt hozzá:

-Miroku, ugye nincs semmi bajod? Ugye jól vagy? Ugye élsz még?

De Miroku élt, és közben Sango-t simogatta (Persze nem az arcát;) ) Sango ilyétében elpirult  , de most nem ütötte meg , hanem elvette a kezét és megcsókolta  . Miroku azonnal kinyitotta a szemét és a lányra nézett , feltápászkodott és ő is újra harcolt a szörnnyel . De eközben Kagome-t a szörny egyik csatlósa foglalta le , s így nem tudott Inuyashának segíteni .  Kagome egy percre elkapta tekintetét ,h megnézze , h boldogul Inuyasha  . De rosszul tette mire észbe kapott már egy hatalmas seb volt a hátán és a földön hevert .

-Kagome!- Inuyasha felkiáltott.

De Kagome ezt már nem halotta elájult. Kirara kivitte őt a szabadba és egy biztonságos helyre, lerakta . A többiek eközben a szörnnyel küzdöttek . Inuyasha előrántotta a Tasauigat és amint meglátta a szélbordát és azonnal megölte a szörnyet . Sango megölte a szörny csatlósát , Kirara kint maradt Kagomeval , Miroku elfáradt és a földön hevert , de még eszénél volt.

-Miroku jól vagy? –kérdezte Sango

-Sango jól, köszönöm, kérlek, vigyél ki innen.

-Rendben. Gyere, segítek.

-Hol van Kagome? –kérdezte Inuyasha

-Kint van Kirara vigyáz rá! –felelte Sango

-Sango… kérlek, gyere közelebb. –szólt Miroku

Sango közelebb hajolt Mirokuhoz , de mire észre vette Miroku már megcsókolta . Sango meg akarta ütni , de nem ment , ő is élvezte a csókot .

-Sango… én… szeretlek…-Miroku is kimondta a varázsszót

-Miroku… de miért? H…

-Snago ne szólj, kérlek! Szeretlek és mindig is szeretlek , csak azt akartam , h tudd .

-Miroku… én… én… még soha nem halottam tőled ezt a szót… de tudd én is, szeretlek!

-Igen tudom, szerinted akkor miért kötném veled össze az életem?

-Nem tudtam, miért kértél meg és, h én miért mondtam igent… de most már rájöttem, szeretlek, és ezen nem tudok változtatni…

-Én is így vagyok vele, segíts, kérlek, nézzük meg Kagome-t! –szólt Miroku

Kimentek de egyszer csak azt vették észre, h Inuyasha áll az a fa mellett, ahol Kirara Kagome-t hagyta.

-Mi történt? -kérdezte Miroku

-Kagome… Kagome… eltűnt…

-Mi? -kérdezte Sango

-Igen… Kirara is eltűnt…

-Hm akkor nem lehet akkora baj –állapította meg Sango

-De mivan akkor, h, ha valaki megtámadta őket, és elrabolta Kagome-t és Kirara meg utána ment?- szólt Inuyasha

De ebben a pillanatban már meg is látták Kagome-t ahogyan Kirara segítségével sétál feléjük. Megkönnyebbültek.

-Kagome hol voltál? Már halálra agodtam magam miattad! –szólt hozzá Inyuasha

-Csak… sétáltunk egyet, ne haragudjatok, de nem bírtam itt lenni. -szólt Kagome

-Nem baj – szólt Inuyasha

De abban a pillanatban már el is kapta és magához ölelte, Kagome nagyon meglepődött a történteken, de nem is volt csoda, Inyausha ilyet még nemcsinált senkivel sem. Sango és Miroku egymásra tekintettek, de csak néztek egymás szemébe. Inuyasha tudta, h ez mit jelent és így szolt Kaogme-hoz :

-Kagome gyere velem, beszélnünk kell.

-Rendben.

Így hát kettesben maradt Miroku és Sango. Moriku és Sango is nem tudta mit mondjon a másiknak, de egyszer csak Miroku döntött. Eldöntötte, h nem hagyja veszni a szerelmet, és megcsókolta Sango-t. Sango nem tudta mit csináljon, de hagyta, jól esett neki . Pár perccel később már egymás karjaiban feküdtek a földön és pihentek . Kipihenték a nap fáradalmait .

Eközben Inuyasha és Kagome sétáltak az erdő felé. Kagome már sejtette Inyuasha miért, hívta el, de nem esett jól neki, h csak ezért lehetnek kettesben. Bár legbelül majd megölte a vágy h átölelje Inuyashát. Közben Inuyasha is hasonlóan érzett, és ő, is mint Miroku eldöntötte, nem hagyja veszni Kagome-t. Kagome felé fordult és így szolt:

-Kagome gyere közelebb lécíves.

-Hm? Miért?

De már Inyuasha elkapta, és magához szorította, Kagome nagyon meglepődött, nem várta volna ezt Inuyashától. De mikor el akart távolodni Inyuasha meg fogta és megcsókolta, nagyon forró és érzéki csók volt. Így hát a végére minden jóra fordult és mindenki boldog volt a maga párjával , Inuyasha Kagomeval , Snago Mirokuval .

THE END