Szeretet és béke, végre mindennek vége

1. fejezet: Döntés

Inuyasha és Kagome szokásukhoz híven ismételten összekaptak, így Kagome hazament.

-Már 3 napja elment- szólt szomorúan Shippou.

-Így van. Inuyasha, nem mész utána?- kérdezte Sango

-Nem. Nem is baj, ha nem jön vissza egy darabig.- válaszolta komolyan a félszellem, majd a Szent Fához ment.

-Tényleg csúnyán összevesztek.- állapította meg a szerzetes.

Inuyasha a szent fa közelében lélekrablókat vett észre, így gyorsabb tempóra váltott. Mikor odaért Kikiyouval találkozott.

-Kikiyou! – szólt Inuyasha.

- Inuyasha! Hol hagytad a reinkarnációm?

-Visszament a világába egy időre. Miért?

-Mert így végre kettesben lehetünk. Gyere, ide kérlek!

Ahogy Kikiyou kimondta Inuyasha már ott is termett, és rögtön megcsókolták egymást.

-Hát ez meg mi volt? –kérdezte meglepődve Kikiyou.

-Egy csók. Miért minek tűnt?

-Tudom, hogy csók. De miért?

Mert döntöttem. És még mindig téged szeretlek.

-Oh! Ennek nagyon örülök! -és mosolyogva ugrott a miko a hanyou nyakába. Tehát velem jössz a halálba?

-Még nem. Először meg kell ölnünk Narakut, összeszedni az ékkőszilánkokat, és újra élő ember leszel. Akkor itt fogunk boldogok lenni? És nem gondolod meg magad.

-Nem, örökre téged szeretlek. –és elcsattant egy újabb csók. Majd a tábor felé indultak.

******közben*****

-Kagome? Te vagy az? -kérdezték megdöbbenve Sango, Miroku, Shippou.

- Igen én! Visszajöttem. Hol van Inuyasha? Beszélnem kell vele.

- Nem tudjuk! -mondták kórusban

- Akkor itt megvárom.

Kis idő múlva az újdonsült pár visszaért. Mindenki csodálkozott. Inuyasha és Kikiyou azon hogy itt van Kagome. Kagoméék meg azon hogy Inuyasha Kikiyouval jön vissza még hozzá kézen fogva.

-Inuyasha! Kagome! -szóltak egymásnak egyszerre.

-Beszélnünk kell.

-Rendben. Kikiyou maradj itt! (Inuyasha)

-Ne! Ő is jöjjön! Rá is tartozik. (Kagome)

-Jó. (Inuyasha, Kikiyou)

Miután hárman kicsit odébb mentek Inuyasha kezdte mondandóját.

-Kagome! Kikiyout választottam. Mert öt szeretem. Kérlek, értsd meg. Mert nem szeretnék……--de nem fejezhette be, Kagome közbe szólt.

- Várj. Én is erről szerettem volna beszélni. Örülök, hogy együtt vagytok. Mert én rád már csak barátként tudok tekinteni Inuyasha. Rád meg Kikiyou meg mint testvérre és leendő jó barátra.

-Tényleg? -csodálkoztak mindketten.

-Igen hisz reinkarnációd vagyok.

-Ennek úgy örülök Kagome!- szólt boldogan Inuyasha.

-Én is még boldogabban Kikiyou.

Mindhárman megölelték egymást és boldogan mentek vissza a többiekhez, majd mindent elmondtak nekik is.

2. fejezet: A nagy csata.

Miután megegyeztek Kagome visszament a világába, hogy szóljon a családjának. Másnap visszajött és heten folytatták útjukat. Kikiyou tanította Kagomét hogy még jobban birtokában, legyen erejének, közben egyre jobb barátnők lettek, szinte már testvérek. Sango is megszerette Kikiyout így nem volt magányos Kagome hazatérése után se. Így telt el egy hónap. Egy sötét nyári napon viszont szembe kerültek Narakuval. Nagyon nagy csata árán sikerült megölni Kannát, majd Kagurát. Mindenki elfáradt és megsebesült. Egyedül Naraku nevetett még mindig. Csak nem elfáradtatok, ígérem gyorsan, meghaltok

És hangos nevetéssel Sangonak indult. Sango nem tudott védekezni, mert összeomlott mikor meg kellett őlnie kis öccsét. Így hát gyorsan végzett vele. Ezután Mirokunak rontott, de ő sem bírta sokáig. Hiába védte Kirara és Shippou. Naraku csak kacagott és végzett velük is.

-Nocsak, nocsak. De meg fogyatkoztatok. Már csak egy korcs és két halandó nő maradt.

-Tudod ki a korcs Naraku! Te! Neked most annyi! -és neki is rontott a fő gonosznak. Közben Kikiyou és Kagome együttes erővel kilőttek 1-1 szent nyílvesszőt. Naraku könnyen elkerülte a Tessaigát. Viszont a Szent Nyílvesszőkre nem figyelt, és azok eltalálták. Inuyashára ráküldött vagy 100 szellemet, hogy a papnőkkel nyugodtan végezhessen. Míg Inuyasha a szellemekkel harcolt Naraku súlyosan megsebezte Kikiyot. Az ájult Kagomét pedig egyik csápjával elkapta. Inuyasha a szélborda segítségével végzett a szellemekkel majd szerelméhez sietett.

- Kikiyou ne merészelj meghalni! – mondta könnyes szemmel a hanyou, ölében fekvő mikojának.

- I -Inu- Inuyasha! Nagyon szeretlek! És ne sírj, még úgyis találkozunk! -majd lehunyta szemét és nem szólt többet. Inuyasha gyengéden letette a földre, és eldobta a kardját, hogy teljesen szellemmé válhasson. Közben odaért Naraku szagára Sesshoumaru. Levágta azt a csápját, amibe már az eszméleténél lévő Kagome volt. Majd Inuyashával együtt támadták a fő gonoszt. Kagome íjáért és nyilaiért futott hogy kilőhesse azt a nyílvesszőt, amit az utóbbi idővel „nővérével” gyakorolt. A nyila, amit Naraku felé lőtt még fényesebben, még gyorsabban száguldott. Miután a nyíl eltalálta Narakut a testvérpár végzett vele. Kagome gyorsan odaadta a Tessaigát Inuyashának hogy, vissza tudjon változni félszellemmé. A visszaváltozott hanyou elkérte bátyjától a Tensaigát hogy társait és szerelmét életre kelthesse. Sesshoumaru úgy ahogy szokott csöndben elment amint visszakapta kardját.

3. fejezet: Ennyi volt?

Naraku legyőzése után Kagome hetekig volt távol hogy befejezhesse a gimnázium harmadik osztályát. Közben Miroku bevallotta érzelmeit Sangonak és összejöttek. Kikiyou és Kohaku boldog volt újra emberként. Miután Kagome visszatért szörnyű katasztrófa történt. Ahogy kimászott a Csontok Kútja összeomlott. Kagome szíve a kúttal együtt darabokra tört. Mert soha többé nem tudott hazajutni, és mert nem tudta mi lesz itt vele…

Egyszer mindenkire rátalál a szerelem!

Csend honolt a Középkori Japánban, mert Naraku meghalt. Mindenki boldog volt, kivéve egy fekete hajú papnőt, Kagomét.

-„Miért? Miért történt ez velem! Kikyou a Tensaigától megint élő ember lett, újra együtt van Inuyashával. Miroku is összejött Sangoval! Csak én vagyok egyedül! És még hazajutni se tudok!!”

És ekkor eredtek el könnyei. Nem is sejtette, hogy mind e közben van, még akinek ugyanilyen gondolatai vannak!

****

-Sesshoumaru nagyúr! Sesshoumaru nagyúr!

-I-igen Rin! Mi a baj?

-Semmi, csak szedtem neked virágot, és mikor ide hoztam neked, láttam hogy valami nagyon bánt! Elmondod mi az?

-Csak azon gondolkodtam miután megöltük öcsémmel Narakut, mi legyen a célom!

-Óóó!! Sesshoumaru nagyúr! Nem szeretnél magadnak egy barátnőt?

-Te halandó lány! Hogy mersz ilyet mondani!!-kelt ki magából Jaken

-Jaken!! Hallgass!- parancsolt rá mérgesen a yokuai.

-Igenis Sesshoumaru nagyúr!

-Köszönöm, Rin! De most menj aludni, későre jár!

-Máris Sesshoumaru nagyúr!

-Jaken!

-Igen nagyuram!

-Vigyázz Rinre! Szellemeket érzek a közelben, elmegyek és megnézem magamnak őket! Lehet, hogy több napig nem térek vissza!

De mire Jaken válaszolhatott volna a nagy kutyaszellem fia el is tűnt.

Másnap reggel:

-Kagome!

-Tessék Kikyou?

- Mostanába nagyon szomorú és fáradt vagy.

-Sajnálom! De nagyon megviselt hogy a csontok kútja összeomlott és nem tudok haza jutni!

- Mirokuék a szellemirtók falujába mennek a mostmár normális Kohakuval. Elmész velük?

-Nem.

-Gondolom te is, érzed, hogy ékkőszilánkok vannak a közelben?!

-Igen!

-Elmegyünk Inuyashával és megnézzük, majd megszerezzük őket! Jössz velünk?

-Nem! Menjetek csak! Én elleszek egy darabig ebben a faluban.

-Rendben. Viszlát Kagome! Vigyázz magadra!

-De ti is! Szerbusz!

Aznap délután Kagome gyógynövényeket ment gyűjteni. Aztán hangokat hallott a mellette lévő erdőből. A hang felé indult hogy megnézze mi az. De mire odaért csak véres tetemeket talált és egy szellemet kevésbé súlyos és nagyon súlyos sérülésekkel.

-Te jó ég! Sesshoumaru mi történt veled!

És Kagome rögtön oda futott a nagyúrhoz!

-Hagyj halandó!

-És ha nem?! Gyere, ellátom a sérüléseid!

Sesshoumaru már nem ellenkezett, mert jobbnak látta, ha elfogadja a segítséget!

A papnőnk a faluhoz közeli elhagyott kunyhóba vitte a kutyaszellemet. Ott ápolta több napon keresztül. Mígnem Sesshoumaru megszólalt:

-Várj halandó! Miért segítesz nekem?

-A nevem még mindig Kagome! Azért segítek, mert ez a dolgom. Különben is ki fog Rinre vigyázni, ha meghalnál!?!- tette hozzá egy fél mosollyal.

Kagome még magának se akarta be vallani de a Narakuval vívott harc közben megtetszett neki Sesshoumaru.

-Nem fogok meghalni ilyen apró sérülésektől!

-Inkább maradj csendben és pihenj! Én csak rásegítek a gyógyulásodra!

Majd odament a sérülthöz és megnézte, van e láza. De nem érzett semmit. Közelebb hajolt Sesshoumaru homlokához és úgy nézte meg.

-Hé! Mit csinálsz halandó!

-Nyugi. Csak megnéztem, van e lázad. De szerencsére nincs. Lecserélem a kötéseid.

Miután végzett Kagome a kötések cserélésével indult volna, ha meg nem fogják a kezét.

-Mit szeretnél Sesshoumaru-sama?

-Kérlek, ne menj el! Nem szeretnék egyedül lenni.

-Okéé! Miről szeretnél beszélgetni?...

Annyit beszélgettek, hogy rájuk esteledett és Kagoménak ott kellett aludnia.

Miután a papnő elaludt Sesshoumaru sokáig nézte, mígnem valami furcsát nem érzett a szívében.

-„Mi ez az érzés? Miért érzem ezt, ha Kagoméra nézek? Miért hiányzik, ha nincs mellettem? CSAK NEM! NEM SZERETHETEK BELE EGY HALANDÓBA! Vagy mégis?”

A gondolataiba merülve ő is elaludt. Másnap késő reggel kelt fel. Hiába kereste szeretett papnőét már nem volt ott. Érezte, hogy erős pajzs védi idéglenes lakhelyét. Gondolta hogy Kagome emelte, hogy míg „betegeskedik” ne találjanak rá a szellemek. Ettől a gondolattól jó és meleg érzés töltötte el. Még egy kis ideig ott maradt majd úgy döntött elmegy ahhoz a forráshoz, amit pár napja látott. Nem is tudta hogy Kagome is ott van. Mielőtt oda ért megérezte a lány kellemes illatát és csendesebben ment tovább. Egy bokor mögé bújt mikor észrevette a forrás mellett. Gyönyörködve nézte, ahogy a papnői kimonója puhán ér földet és láthatta a miko gyönyörű idomait.( mivel már nem az iskolai egyenruháját hordta hanem papnői ruhát.) Mire észbe kapott Kagome már a vízbe ment. Úgy látta jobbnak, ha visszamegy, és nem szól neki a kiruccanásáról semmit. Visszament a kunyhóhoz, amit még mindig a pajzs védett, ezért nem tudott bemenni. Viszont a pajzs eltűnt mikor Kagome a közelben volt. Sesshoumaru gyorsan bement és visszafeküdt a helyére.

- Szia Sesshoumaru!- üdvözölte boldogan Kagome.

-Szia Kagome!

-Hogy érzed magad?

-Már sokkal jobban! Elmehetek már?

-Már akkor elmehettél volna mikor nem voltam itt. A pajzs, amit a ház fölé húztam ki engedett volna. Csak be nem enged senkit, persze engem igen. De örülök, hogy itt maradtál, így utoljára kicserélem a kötéseid, már persze ha szükséges.

-Rendben…..

-Csak a mellkasodon lévőt kell. Máshol már el is tűnt a sérülés.

Holnap már el is mehetsz. -mondta kissé szomorúan Kagome

-Köszönöm a segítséged!

-Szívesen!

Sesshoumaru felült Kagome mellé.

-Kagome! Szeretném, ha megint itt maradnál velem!

-Mi???? Szívesen itt maradok, ha szeretnéd.

-Ennek örülök. Csatlakoznál hozzám és követőimhez?- bökte ki Sesshoumaru.

-Nagyon örülnék neki.

Ezután elcsattant köztük az első csók.

Szorosan átölelték egymást. Majd bevallották egymásnak érzelmüket. Újra megcsókolták egymást és megtörtént az, amire mindketten vártak. Másnap reggel egymás karjaiba ébredtek fel. Majd elindultak megkeresni Rinnékket. Nem titkolták érzelmüket előttük. Rin nagyon örült hogy lehet egy igazi családja, egy anyukája egy apukája és talán „testvérei”. Persze Jaken nem örült neki hogy egy újjab halandó csatlakozott hozzájuk és főleg annak nem, hogy Sesshoumaruval szerelmesek egymásba. Közben kiderült hogy Kagome félig macska szellem, így sok száz évig lehetnek együtt, és két gyermekükkel.

THE HAPPY END

By: Naomi-chan

Köszönöm hogy elolvastátok a művemet!

A kommenteket a naomi_chan@citromail.hu -ra küldjétek!